Eger (latinul Agria, németül Erlau, szlovákul Jáger, törökül Eğri), egy megyei jogú- iskolaváros, Heves megye székhelye, a Mátra és Bükk hegység között, az Eger-patak völgyében, közvetlenül a Bükk hegység délnyugati lábánál. A 2011-es népszámláláskor a város népessége 56 530 fő volt, ezzel Észak-Magyarország második legnépesebb városa Miskolc után.
Eger már a kőkorszak óta lakott terület. A magyarok a 10. század elején érkeztek erre a vidékre. Az 1009 előtt Szent István szervezte tíz püspökség egyike lett. Az 1241-es tatárjárás során a tatárok a várost feldúlták és felégették. Később IV. Béla engedélyt adott a város újjáépítésére, és egy új kővár építésére. 1442-ben a husziták a várost feldúlva nagy vérengzést vittek végbe annak lakosai között. Mátyás király uralkodásával a vár újjáépült és több ma is látható épületet is ekkor emeltek. Dózsa György egyik vezére, Barnabás, 1514-ben porrá égette Egert. Az újjáépítést követően Magyarország három részre szakadtával, a város fontos végvár lett. 1552-ben megjelent a török. Dobó István parancsnoksága alatt a vár 2100 védője (nők és gyermekek egyaránt) nézett farkasszemet (Gárdonyi Géza leírása szerint) kétszázezer fős török sereggel, kiket Bornemissza Gergely hadnagy leleményességének köszönhetően levertek. Ám 1596-ban egy újabb, kéthetes ostromot követően Eger is az Oszmán Birodalom kezére jutott. A város kilencvenegy éven keresztül volt, egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. A keresztény csapatok 1687-ben visszafoglalták a várost.